Blanka vagyok, virágfüggő…
Igen, imádom őket, ott ahol a virág része a természetnek. Ha levágom és vázába teszem, pár nap múlva a szépség helyett a mulandóságot látom benne. Nem nyugtat meg többé, hanem az elmúlásra figyelmeztet.
Gondosan megválogatom, hogy milyen tárgyak vegyenek körül, fontos nekem, hogy amit nap mint nap látok, az jó érzéssel töltsön el, ne bizonytalansággal.
Foglalkoztatni kezdett, hogy a virágok szépségét hogyan tudnám hosszan megőrizni a környezetemben, hogyan válhatna az enteriőr részévé, anélkül, hogy hetente újat kellene vásárolnom, gondoznom, vizet cserélnem és közben azon aggódnom, vajon meddig marad életben.
A művirágok addig csak poros, elavult, a természetet bénán utánozni próbáló, a körúti kínaik kirakataiban unatkozó, giccses műanyagokként éltek a fejemben. De kiderült, hogy tévúton jártam.
Ezek ma már szépen kidolgozott, teljesen új anyagokból készülő design elemek, és ahogy összeraktam őket, minden kompozíciónak saját egyénisége, hangulata lett.
Nem kényes, nem múló, nemvirág. A nemvirág nem helyettesíti a virágot, ez egy teljesen más műfaj. Itt a szépség nem pillanat, hanem állapot. Csokrok, amelyeket nem eldobni, hanem megtartani szokás.